Suttogj...

Karodba bújva borzongom az alkonyat

ősz ízét, grafitra satírozott Ég

alatt...Suttogj hát vágyzenés hangokat,

járjon át pólusról pólusra a vég,

és szádon megsemmisülésig hamvadjak!

Árnyékszobrokat farag a hideg Hold,

suttogj még, hogy mozdulatod maradjak,

mely idomulva engem benned felold.

Szél sikít át a kőnéma városon,

suttogj, és már nem is hallom robaját,

csak szívritmusunk a valósult álmokon,

s a csókban teljesedő összerobbanást.

Ködtől sápadt szeptemberi hajnalon

suttogd a tűzzé testesült vallomást!

Öleld át kifejezni kevés szavakon!

Suttogd, hogy ha volt is, már nem lesz más!