Sírfeliratok halottak napjára

Hant-sötétben fekszik már a porhüvely,
a földi láncok mind lehullattak,
de szemszépüktől csillog a Hold tükre,
lélektüzeik ki nem hunyhatnak.

Fűsarjadó tavaszban virágoznak,
hó-álomból rügyező fák ágán,
ne hidd, hogy csak gyertyaként pislákolnak,
mit a szív gyújt az emlékezés gyászán!

Sors-testük koporsóágyban alszik,
sírkövek könny- mosta tornáca alatt,
de létük a körforgásban lakik.

Fényüktől mosolyognak a nyarak,
hangjuk a kalász-suttogásban hallik,
így szárnyalnak az örök szél-darvak.