Sebhelyek

Steel•  2012. augusztus 31. 06:28

Mosolyok alatt rejtegetett stigmák
- éveim, árnyaim is itt hordozom,
ha bánattá sötétednek foltozom
fényeim, a hajnalok megélt imák.

 

Velem ébrednek minden nap keresztek, 
de már nem nyújtom a felejtés felé 
kezem. Nyílt szemem meglátást remél, 
mert teljes neked csak a múlttal lehetek.

 

Mégis, puszta léted nem a gyógyulás.
Éhezem és adsz öleléskenyeret, 
de belül fázom tovább a sós hullást.

 

Válladra döntöm a sok már szerepet,
kérlek mondd, miért csekély a tompulás?
Kötéseid alatt fájnak a sebhelyek.

 


 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. szeptember 1. 20:09

Köszönöm Beam.

starlit2012. szeptember 1. 20:05

szomorúan szép...gondolatsor...

Steel2012. szeptember 1. 20:00

Csendben, halkan megköszönöm, hogy értettél.

Steel2012. szeptember 1. 20:00

Köszönöm Törpilla...

Steel2012. szeptember 1. 19:59

Köszönöm Sea.

Steel2012. szeptember 1. 19:59

Eliza, köszönöm, hogy olvastál.

Steel2012. szeptember 1. 19:58

Bár nem voltál túl bőbeszédű, de köszönöm, hogy jöttél Skary. :)

beam2012. augusztus 31. 11:56

:(

Törölt tag2012. augusztus 31. 11:41

Törölt hozzászólás.

Torpilla31812012. augusztus 31. 11:21

:(

Törölt tag2012. augusztus 31. 11:11

Törölt hozzászólás.

Eliza.2012. augusztus 31. 09:05

...

skary2012. augusztus 31. 06:31

...