Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Sarjadás
Steel• 2012. január 11. 07:12
Ág-csontos gallyak között csorog a szél,
dagály-növőn követi léptem nyomát,
esőbibe szórja borongás-porát.
de szerelmünk nap-nap után tavaszt él.
Hisz lélekföldemen sziromra hajtasz
minden átkaroltan ébredt hajnalon,
szemedben tárul ki remény-ablakom,
holdtalan éjem is csillagot fakaszt.
A puszta-sivár télbe fényt mosolyogsz,
s szívmezőmön tűzpipacsok nyílnak,
örömfű zöldell gondolat-dombomon.
Ajkad lángkelyhe csókjaidba ringat,
örök májusunk izgalmán borzongok,
míg sóhajvirágod mámorral itat.
voodoo2012. augusztus 26. 11:14
Iszonyat sok írásod között könnyű elveszni, ha valami rendszert nem viszek az olvasásba. Vissza a kezdetekhez. És milyen érdekes, az első bejegyzésed a nyárral várandós májusi tavaszé, az utolsó a nyár nyakába lihegő őszé ... A hangulatuk mégis ugyanolyan ízű... :)
Steel2012. január 14. 16:28
Köszönöm Summer! :) Ölellek.
Steel2012. január 14. 16:28
Köszönöm Eliza. Örülök, ha ilyen érzéseket adtam a versemmel. :)
Steel2012. január 14. 16:23
Köszönöm Equitem. Örülök neki.
Törölt tag2012. január 11. 21:14
Törölt hozzászólás.
Eliza.2012. január 11. 13:23
''A puszta-sivár télbe fényt mosolyogsz''
Soraiddal Te is, tavaszt hozol. Nagyon tetszett, szép, harmonikus, nyugodt hangvételű vers!:)
Törölt tag2012. január 11. 12:28
Törölt hozzászólás.
Steel2012. január 11. 08:06
Köszönöm, hogy olvastál. Igen, több is mint jó.
Filemon2012. január 11. 07:16
jó lehet boldognak lenni..