Rímjáték IV. (Fészekrakó)

Steel•  2015. november 23. 10:52

Poci tájon már magasak a dombok,

és boksz-meccset játszik bennük az élet,

anya hezitál : rózsaszint vagy kéket

fessen, és dologba mélyül a homlok.

Ide tol-oda tol babaágyat,

faldekort matricáz lassan százat,


baldachint aggat, plüsst rendezget.

Ablakot csilliz, bútorokat prontóz,

emlék-albumba egyet-egyet fotóz.

Közben az idő ellene rettenet,

mindjárt megérkezik az a gólya,

és ő még csak a partvisnyelet fogja.




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2015. november 24. 17:44

Törölt hozzászólás.

Ametisz2015. november 24. 17:36

Pontosan ilyen...én a finisben nagytakarítást csináltam, meg olyan karnisra függönycsiptetés is volt....meg is volt a hatása...előbb jött a piciny nagylánykám két nappal...és persze hajnali egykor :)
Mosolyba bújtatósan kedves versike...jóérzés volt olvasni!
Puszim :)

Steel2015. november 24. 10:07

István :)

Steel2015. november 24. 10:07

Szofi, igen, és az emberre rájön a fészekrakó ösztön :))

Bugatti3502015. november 24. 06:21

...valahogy így, ahogy Éva is mondta, vagy írta ! :)

Törölt tag2015. november 24. 05:57

Törölt hozzászólás.

Steel2015. november 24. 05:43

Éva, igen :-) Már kétszer is megtapasztaltam :-) Gondoltam tintavégre kapom az érzést :-) Köszönöm, hogy jöttél!

Törölt tag2015. november 23. 18:38

Törölt hozzászólás.