Rád gondol az estem

Cirphárfáktól zsong a nyári ében,
Hold ül a csillagtávolok karján,
július öle csupa selyem-éden,
sóhajommal végig simítok haján.

Arasznyit lép csak előre az idő,
szívverésed közelségéhez bújnék
most, a vágy belőlem virágként kinő,
ajkadra szerelem-vallást úgy súgnék!

Szirom-puhán ejteném magam nyíló
ölelésbe, - veled, csak ernyednék
mellkasod lélegzés-árján. Csend-síró

hegedű bennem a hiányzol-érzés.
Az éjszaka rám teríti bársonyos
pulzusát, messze még a hozzád-térés,
de szemem terein csak téged látlak most.

A tejút fény-derengő végtelenjén
várlak, és mikor az álmok pillája
kettőnkre zárul, ez lesz szép kelengyénk,
betakar minket az együtt-világba.