Rád-ébredés

Fény-sugarú hajnal pislog ablakomba,
az óceánkék reggel lassan hullámzik
szét, felhők olvadnak lágy szín-pamacsokba.
A város robotsorsa kint még lustázik,
szélcsóva táncol motozásnyi neszekben.
Rád-pillantásra mosolyog az ébredés,
ujjaid hazatérten simulnak kezemben,
ölelésünk a tiszta együtt-lélegzés.
Hozzám mocorogsz álmaid testével is,
míg íriszed búzavirágát arcomra

nyitod, gyönyörűbb kép látásomnak sehol sincs.
Csókod nyári Napként ragyog csend-partomra,
sóhajtásom megpihen ajkad vánkosán,
tekinteted létem ringató végtelen.
Már nem merengek gördült könnyek lábnyomán,
csak andalgok veled szerelem-réteken.
Miközben a hétköznap szokása útra kél,
szíved valcerén asszonyként táncolok,
szemed csillogása szememben él,
nem mossák el se múlt se jövő záporok.