Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Pratolino
Steel 2012. január 20. 17:48
Giovanni Da Bologna, Pratolino című szobra nyomán
Korallzöld hajú fák ölében lombok
suttogó lélekhangját őrzi, arcán
otthont talált univerzumok magánya.
Hallgatásba bilincselt szikla-orom,
örök csend vetett fészket már ajkán.
Az idő béklyója lett rögtalárja,
szakállára évszázadok sóhaja
kövült, s a hullámok könnyezik sorsa
parttalan voltát. Kőbe zárt szíve
tenyere alatt sír, forrásként csobbanva
kavicsok vállán. Derengésébe fonja
a Hold opálja, bánattá szült hite
imáért koldul az éj homokján.
Csillagok lehelete simítja
fájdalma ráncait, görnyedt létére
fény-subát terít a Nap, s homlokán
sikoltó árnyait a szél csitítja
alkony-felhők medertelen mélyébe.
Steel2012. január 22. 19:29
:) A neten én sem találtam róla képet, de a honlapomon megvan a kép, úgy kellett lefényképeznem a művészeti könyvemből :) Monumentális gyönyörűség az a szobor. :)
Törölt tag2012. január 20. 17:57
Törölt hozzászólás.