Pirkadat-szirteken

Matterhorn-magasságban éled a fény,

árnyas éjszaka szunnyad el vállain,
sas-szárnyú , és olyan szabad itt szél,
átrepül a földi percek százain.

A holdkuvik már odújába vonult,
mintha a csend peremén ülne szívem,
számra még mondatlan szó sem tolul,
szinte lélegzik most bennem a hitem.

Havasok tisztasága a levegő
csókja, az évek városát zegzugig
látom, és az utcáiban csellengő
lányt, ki ott még félt, de többé nem sunyít.

Már egy vagyok a pillanattal én is,
s így járom be az utamat végig.