Pillék és pernyék

Steel•  2019. november 3. 11:40

 

Gyermekléptű már a múlt, bennem mécsláng,
eggyé lobbant őszi párák fényrajzai
előttem, mik beragyogják az égtájt.
Most megint ritkulnak a szél zajai,
neszekké révül velük az avarfutás.
Fura súlytalanságok az estfelhők,
már készül fent a csillaglámpa-gyújtás.
A régnek rezdülései - esőcseppenők,
impressziónyi visszhang a gondolatban,
szívhangfázisok közti időgörbület,
vigasz-tenyerű csend Anya-alakban,
- remények oltják a könnyerdő-tüzet.
Csak a pillanat ül a ténylegek
játszóterén, valamit várón lábat lóbál,
miközben a földön gyűlnek a dérsebek,
s bennem elborostyánodik a bánatopál.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2019. november 3. 16:39

az eeeeee

Mikijozsa2019. november 3. 16:03

"visszhang a gondolatban" nagyon szépek ezek a képek

Törölt tag2019. november 3. 15:36

Törölt hozzászólás.

BakosErika2019. november 3. 14:49

miközben a földön gyűlnek a dérsebek,
s bennem elborostyánodik a bánatopál.

Gyönyörű és egyben fájdalmas vers...
Ölellek.