Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Patyolat-táj
Steel• 2013. november 14. 12:28
Aurahalványak a hajnalfények,
csupa pihefehérség az utcatér,
szélkócolt bokorfejekről hull a dér.
A télsuttogások most halkak, mélyek,
selyemhóként érkeznek a felhőkről,
a Nap sem szórja elő mécsaranyát.
Jéggirlandok ezüstje csüng tetőkről,
s rájuk csipkézi magát a havazás.
Oly tiszta a némaság, akár szívek
ölelkezése. December ujjbegypuhán
simogat, és minden kis életgyufán
áhítatot gyújt, míg így fölénk libben.
Steel2013. november 20. 08:45
Attila :) Bennem is előbújik már a télszeretet is :)
Steel2013. november 20. 08:45
Kata, köszönöm, hogy olvastad! :)
Steel2013. november 20. 08:44
Ha jól tudom, akkor túl szép már :)
Így biztos fura lehet belegondolni, lévén nem vagyok már
mai csibe, de nagyon, szinte gyerekesen tudom csodálni
a természetet Joli :)
Az írásaimban néha próbálom azt visszaadni, ahogy engem
megérint, amilyennek érzem, látom, és ez tényleg másoknak
túl szép, és emiatt lehet túl írt is :)
bel_corma2013. november 19. 20:47
Nagyon láttató képek. Az én hangulatom már télies! :)
mystynekatika2013. november 14. 15:52
A táj szép attribútumait
láttatod!
kata
Molnar-Jolan2013. november 14. 14:41
Szép, csak túl...tudod... :)