Őszi ritmus

Füstfakó hajnal,

gyöngyopál Nappal
borong a tájra,
homlokán pára.
Nyargal a szélősz,
sok lomb levélszösz
lesz lába nyomán.
Lanyhul a fényár,
az éjjel dér száll
alá az árnnyal,
hűs ize szárnyal.
Szirmokat temet,
illanni ered
a tűzszemű nyár,
csak folt a határ,
pedig még nemrég
úgy zsongta csendjét,
mint egy szinkaptár.
Csillagkép-naptár
az esti zenit,
 ha szatént feszit
a kék hideg,
s mint acélzsineg
hasit a légbe.
angyalok lépte
a halk szeptember,
figyeld hát ember,
hogy hull szivedre
esőn libbenve
Földanya hangja,
élet szent szava.