Őszi Monet

Finom parázsgyúlás csak a pirkadat,

és szétmaszatolt akvarell-kék az Ég,

teagőz-ködök selymétől hűs a lég.

A földön megannyi múláspillanat,

szélfútta fáknak lehullt szinvirága.

Az estek arcpirok, s halovány lilák,

pilláikról, mint fehér orchideák

nyilnak a derek, bennük szemvilága

látszik fagylehelt csillagzatú éjnek.

A zenit hegyormán csillog üveg-Hold,

fázva kucorodók mind a fénypercek,

miközben a nappal felhőpúdert hord,

s sápadt mezőszirmok felett szélkezek

szakajtanak cseppé záporgyöngysort.