Őszesedő

Steel•  2013. szeptember 17. 11:24

Viaszosodnak a színek, látni már

a kenderré szőkülő nyárarany fényt,

méhsárga pettyeket levélzöldeken,


a néma művész ősz, lám közöttünk jár.

Érezni a testként hidegedő éjt,

melegség nincs ma a csillagkezekben.


Mákonyos tekintettel pislangat fel

a hajnal, tegnapi ciánkékje most

csupán sápadt, füstszürke égmázolmány.


Üres, szalmafakó rétsokaságra lel

a Nap, mikor szétnéz, miután a ködport

lerázta magáról. Mint elszórt dohány,


barnul búzaszálak megmaradt csonkja,

szinte fahéjra festődik a lazac

derengésű estek alatt. Szeptember


itt van, a légbe ízesedik csókja,

esőbocskorától tocsogó sárzacc

az utca, s merengés ül a szemekbe.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2013. szeptember 20. 11:04

Miklós, köszönöm. Örülök.

Steel2013. szeptember 20. 11:04

Köszönöm Katika. Hozzám nőtt már ez az ecset :)

Steel2013. szeptember 20. 11:03

Köszönöm Tibor, hogy olvastál.

Mikijozsa2013. szeptember 17. 19:54

ó, lazac és esti angyalkák, éppen sötétedik, mintha csak éppen ezt kellett volna még elolvasnom, jó volt.

mystynekatika2013. szeptember 17. 19:41

Ecsettel írt sorok...
Élnek és virulnak a képek.

Karsai_Tibor2013. szeptember 17. 14:24

_bizony- szép-...Gratulálok!

Steel2013. szeptember 17. 13:40

Szia Skary :)

Steel2013. szeptember 17. 13:40

Pedig lehet, olvasok én is, Téged is,
és még sok nálam színvonalasabb alkotót itt!
Örülök azért, hogy tetszett, és itt voltál Zsu.

skary2013. szeptember 17. 11:58

:)

10082013. szeptember 17. 11:30

Náladnál szebben aligha lehetne
így festeni képeket szavakkal

Ez csodaszép!
Őszinte gratulációm
Üdv Zsu