Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Összebújtató
Steel• 2014. október 9. 10:24
Vállad vánkosán piheként tart a csend,
ujjbegyfinom érintésed - tavaszom,
lányos pírok virága vagyok ajkadon,
csókolsz : tűzvész seper végig idebent.
Mélyebbre fészkelni vágyik a szív, lágy
lehelések selymén ölelkezik Rád,
karod szülői bölcső, és biztonság,
s mámorfürdőben ringató, tele kád.
Kint szél recseg, mint rekedt torkú dizőz,
lombok életét szakítja halálba,
újjászületést álmodó talánba...
Miközben a szerelem bennünk időz,
közel cirógatja homlokunk melegét.
Az éjre csillagtisztaságot hoz a dér,
- kettőnk szeméből születő életfény,
halk, összebújós, emberi teljesség.
csillogo2014. október 17. 21:14
Szép!
Steel2014. október 12. 15:31
@Molnar-Jolan: Joli, csillagkert volt az :)) De nekem se tetszett a vége,
átirományoztam, igaz most csak olyan majdnem-hogy sebtibe, tán így jobban kifejez... :) Köszönlek!
Steel2014. október 12. 15:30
@pauleve55: Köszönöm Éva :)
Steel2014. október 12. 15:30
@skary: :)
Steel2014. október 12. 15:30
@Sea_Miller: Sea, köszönöm, hogy olvastad.
Molnar-Jolan2014. október 9. 19:22
Az első három csodaszép, az utsóban a parázsfény, csodakert, midőn kicsit olyan...tudod :-)
pauleve552014. október 9. 17:30
"karod szülői bölcső, és biztonság,
s mámorfürdőben ringató, tele kád."
Csodaszép...
skary2014. október 9. 11:24
:)
Törölt tag2014. október 9. 10:29
Törölt hozzászólás.