Örök részeink

Steel•  2013. október 29. 08:41

Ma vérzik az esti Ég, a finom őszi

nyirkosság is alig halványítja el,

foszlóvá e pírt csak árnyak keze szövi.

Gyertyahalk sóhajok lobbannak itt fel,

amíg halottak napjára öltöznek

a sírok, és a szavak helyett csupán

csendek beszélnek. Emlékek kötöznek

frissé nyílt gyászsebeket, a nincsutcán

percekig egyedül fáznak az emberek.

Ölelésért fáj a bent, pillanatnyi

tényleg közelért, mint a lombok, remegnek

hiányt a szívek. Jó volna egy falatnyi

tegnap a jelennek, ha a hit nem csak

mankó volna ilyenkor, melybe félőn

kapaszkodik sok lélek. Könnyként csillognak

a fénylő halmok, pedig az elmentek élők

mind, lent a földsötétben nem ők fekszenek.

Mélyeinkben, hol égnek érzésmécseink,

tudnunk kell, a múlás csalfa eretnek,

hiszen szeretteink örök részeink.





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2013. november 12. 13:10

http://www.youtube.com/watch?v=Q5h-ET3Uh F0

Steel2013. november 12. 13:10

Köszönöm Mamamaci.

Steel2013. november 12. 13:09

Pepo, köszi, hogy meglátogattál, és az idézett sorokat is :)

Steel2013. november 12. 13:09

Skary :)

Steel2013. november 12. 13:09

Örülök kedves Kata.
Köszönöm, hogy jöttél.

Mamamaci402013. október 29. 20:20

gyönyörű!

pepo2013. október 29. 19:41

tudnunk kell, a múlás csalfa eretnek,

hiszen szeretteink örök részeink.

skary2013. október 29. 12:42

jah :)

mystynekatika2013. október 29. 09:25

Felemelt e bölcsesség!
" a múlás csalfa eretnek,
hiszen szeretteink örök részeink."
Szeretettel!Kata