Olyan sok

Steel•  2014. június 10. 12:06

Nézlek, mint egész életem legszentebb
gyönyörűségét...hiszen az vagy, fiam. 
Születésed csodájától megremeg
térdem ma is. Oly sokat adsz! Hogy írjam
szavakkal azt, mit szív simít a szívre?
Létezéseddel nap mint nap tanítasz,
minden Veledlélegzésben megérint Isten,
igaz türelemre lágyan csitítasz, 
tó-szemed a nyugalom tiszta- kék tükre,
benne megszépül puszta földi valóm.

 

Oly sokat kapok...Általad! Ily szüzen
nem érintett öröm azért, hogy vagyok
e világon, soha még. De mióta
részemmé fogantál, mosolygnak kis
egyszerű pillanatok, úgy csillognak,
mint korai fényderengésben harmatvíz...
Oly sok, mit pőre Önmagaddal adsz, hogy
sóhajom is Előtted imára rogy.
Köszönöm, hogy élsz, és anyává nevelsz,
s őszinte hitedbe emelve szeretsz!

 


 


 


 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2014. június 12. 16:45

Mamamaci, bár még csak tanuló anya vagyok, de én is így érzem, gondolom, a baba, a gyermek saját maga érzi mire van szüksége, és mennyire, s ezt jelzi is. Az Ő kis ösztöneik még finomabban, jobban működnek, mint a felnőtteké.
Örülök, hogy ennyire tetszenek ezek az egyszerűségeim is :))
És a mosolyos szavaidért nagy puszi!

Steel2014. június 12. 16:43

Marika, köszönöm...holnap írok Neked! Ölellek addig is szeretettel!

Steel2014. június 12. 16:42

Köszönöm Sea, hogy jöttél...

Mamamaci402014. június 10. 14:59

"Köszönöm, hogy élsz, és anyává nevelsz..."!!!!!!! itt a lényeg, ezért nem kell a sok okoskodó a gyermek maga is megmondja, mit szeretne, legalábbis én mindig megértettem, most már sokszor tőle tanulok:) tetszettek eddig is a verseid, de a gyerek-verseid viszik nálam a pálmát:) s hozzá az a mosoly ott a sarokban...:)))

csillogo2014. június 10. 12:49

Gyönyörű, tiszta vers!

Törölt tag2014. június 10. 12:11

Törölt hozzászólás.