Olvadás után

Steel•  2012. március 6. 07:20

Sanda köd jár, ahogy nyújtózik a reggel,

a szél kócos bozótokat boronál,

csípős hidegtől tüsszögnek a völgyek.

 

Lapít még a Nap, fénye csalóka lepel,

a felhők temploma hó-hullást orgonál,

az akácok csak illat-meztelen hölgyek.

 

A fagy tajtéka már csillapul, apály

söpör a jég fövenyén, latyakot hord

az Ég-óceánból növő eső-dagály.

 

Csend-odúban figyel a csőr-kopács harkály,

a sár úgy lépked itt, mint valami lord,

az olvadás szeszélyének nincs szabály.

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. március 25. 18:48

Köszönöm Anastasie. Örülök, hogy találtál olyan sorokat, ami méltó volt arra, hogy kiemeld a versből.

Törölt tag2012. március 11. 23:15

Törölt hozzászólás.