Öltözik az Ég

Budoárját nézegeti a szótlan 

Ég, majd horizont-tükrében elmereng,

kaftánja ma szürke fátylas este lesz,

s szájáról csendet búg a sóhaj.

Teste hűvösét szatén-feketébe

bújja, és sötét hajába csillag-csatot

tűz. Aztán Hold-gyűrűt húz éjkezére,

így pihen órákig álom-padon.

Később ébredést ásít csenevészen,

csillám-ingként ölti magára a Napot.

Felhőkendőjét kicsit vállán hagyja

még, végül hajnal-papucsát levetve

mosolygón sétál tovább a reggelbe,

fején a fény aranyló szalmakalap.