Mint az ifjúság

Még kacajgón szaladgál köztünk a nyár,

szőke fényfürtjei meztelen vállán,

búza-barna szemében termő a táj,

szívek kamaszlángja pirul a száján.

Még hevesen pergeti tűzszoknyáját,

méhzsongón lüktet vérében az élni

akarás, s a hajnalmákony hűs pompáját

szeret-nem szeret - szirmokként Napba tépi.

Még virágokkal kokettál az útszélen

is, lenge csipkefelleggel csak kacéran

takarja magát, s a fűlegyezős réten

belatáncol kis fuvallat-sasszékba.

Még irul-virul az alkony borától,

szembogarában örömpötty-csillagok,

ahogy megrészegül színek kortyától,

s eltöltik cseppig berekillatok.

Még illeg-billeg lombok puha ölén,

de ma-holnap az eső elől bújik,

s az ideszimatoló őszülés csöndjén

épp, mint az ifjúság, emlékké múlik.