Milyen volt

Apám nemrég új hazát talált, szépet,

Isten-szembogarút, messzi mennykéket.
Nem is tudom, ismetem-e Őt igazán,
és ez nem is lehet bizonyos eztán.
Talán csak elképzelem, hogy milyen is volt,
de tekintete  mezőknek otthona volt,
s benne lakott a nagy óceánszenvedély,
apály-dagály törvénylet, és nyárkedély.
Úgy gondolom, Ő egy csillagfecske volt,
még itt lent is szárnyalt, irigyelte a Hold.
Lelke hajnalcsönd volt, és alkonyi rét,
hol trillával dúdoltak kis darázszöngék.
Fényévek rejtélyét hordozta belül,
látni vélem ma is, ahogy az égtúlra terül
szemének tavaszi fűpille-zöldje,
- azt hiszem Ő csak lezuhant ide e Földre.
Hóbagoly-szívvel csupán repülni próbált,
de túl szűknek érezte halandó voltát.
Talán ott már szabad, mint a szél és a felhő,
s megismerem igazán, ha az idő eljő.