Mikor megszülettél

( kislányomnak)

Emlékszem, amikor megszülettél...
glória-fénnyé váltak a csillagok,
s az esthűsben a harmatpillangók
némán, ülve a holdnak lágy ezüstjén
ámultak, hogy ragyog szembogaraikba
lelked, s forrás-csillogó tisztáját
a világra tükrözték. Odvaikba
elbújták maguk az árnyak, majd szikrává
zsugorodott tekinteted mögött
a kelő Nap, elpirongta a sugarakat,
mert Téged Isten tartott felhők fölött,
s gyermekszíved mutatott neki is utat.
Emlékszem, hajnal-orchideaként nyíltál
az éjben, s míg tenyeredbe hajolt a szívem,
emlékszem, hogy benne örömet sírtál,
és szeretetté simultunk a Tiédben,