Mikor eljön...

Mikor eljön a ködök hajnala, 
szürke terekre pillant a kócos ébredés,
nem marad a nyárból csak a fények üszke,
szeptember színavarral kezdi a széptevést.

 

Mikor eljön a fakó alkonyok perce,
vizes pára ülepszik sok ablakon,
élesebbnek látszik a város szennye,
vézna fák őrködnek halkuló tavakon.

 

Mikor eljön a tücsökzeng némulása,
bíboruk rozsdába váltják a parkok,
érezhető lesz a szirmok bénulása,
csekélynek tűnnek már a déli langyok.

 

 
Mikor eljön az ősz, eljön igazán, 
felhők gyülekezésén lesz komor az Ég,
levéltutajokat pocsolyák ringatják,
az estekre pírt csak kazlazott rőzse ég.

 

Mikor eljön az esők nyirkossága,
lúdbőrősre borzong behúzott nyakunk,
kialszik a Nap huncut csillogása,
akkor majd mindent a belső szemre hagyunk.