Mélyre látva

Steel•  2012. szeptember 4. 21:58

Egy zugot keresek perceimben, ahol
nem vagy ott, egy szegletet a tudat

titkos falában, hová léted nem hatol,

s vonzásod hatalma nem talál utat.

Egy pillanatot keresek, mely előtted

volt még, mikor pórusaimba nem martad

be magad még. De szívemet már meglőtted,

ereibe fúródott minden kis szavad.

Egy menedéket keresek a csendben még,

ami nem téged vágyik csak gondozónak,

keresem azt, aki voltam nélküled-rég,

ahelyett, ki önként vállalt hordozónak.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. szeptember 6. 20:15

:) Köszönöm Törpilla.

Torpilla31812012. szeptember 5. 11:56

''Egy zugot keresek perceimben, ahol
nem vagy ott,''

''keresem azt, aki voltam nélküled-rég,''

De az egészet kiemelhetném...párbeszéd magammal...
Nagyon szép...
Tetszett!!!

Steel2012. szeptember 5. 09:43

Vagy igen Vitorla :) Kiásni sem feltétlen jobb...egyszer eljön az ideje, de először önmagunknak. Addig meg, jó helyen van elásva, beásva :)

Steel2012. szeptember 5. 09:42

Köszönöm Marika.

Steel2012. szeptember 5. 09:42

Erika, köszönöm.

Steel2012. szeptember 5. 09:42

Köszönöm Beam.

Steel2012. szeptember 5. 09:41

Igen Orsolya :) ahogy mondod. Köszönöm, hogy olvastad.

Törölt tag2012. szeptember 5. 09:36

Törölt hozzászólás.

csillogo2012. szeptember 5. 06:52

Gratulálok!

BakosErika2012. szeptember 5. 05:40

Jó vers! Tetszett!

beam2012. szeptember 5. 04:49

Tetszett!

Lanor2012. szeptember 4. 23:16

:) ...és a csendben felsejlik a válasz... :) Szép! és szomorú...

Steel2012. szeptember 4. 22:18

Lehetséges...vagy nem is kell hallani, mondani semmit sem...elég, ha az ember önmagában figyel.

voodoo2012. szeptember 4. 22:12

Néha egyetlen szó is órákra felveri a csendet... a lélek csendjét. Néha ezer szót is hiába kiabálnak el, meg sem halljuk őket...