Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mégsem vagy
Steel• 2012. február 1. 20:13
Mozdulatlanodik a pillanat, akár kihűlő viasz...egérfogójába zárta az idő, s a múlt mint tűzzé fújt parázs, éget, lelkem alá rakott könnymáglya. Illatod szinte valóságként ül mellém anya, ölelni nyúlok e testtelen közelért, mely visszaadja léted, csekély, mégis kincsmorzsaként, de éhes kezemnek tapintást sem ad a realitás húsvére. Szívem fülében hallom szívverés-hangod dalát, szeplőtlen biztonság, mit kút-mélyen őrzök idebent, emlékén otthon vagyok... Álmaim kápolnájában öledbe bújok, megnyugvást lel minden most is sajgó bánatsebem, melyek szilánkokká törettek engem már rég. Hisz csak omladozó akól nélküled az örömök csarnoka, romos mosolyokkal festve. Sóhajod sanzonja most perceimnek zenél, ujjaimra fonod szereteted vigaszát, újjá alkotva a tegnapot és a mát...Itt vagy, csendem karján ringatod a hiányban térdeplő gyermeket, kit öklébe szorít a keserv, mert nem vagy mégsem, csak vágy, mit a képzet sző.