Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Még és már
Steel• 2018. március 19. 06:47
Még apró hópihecsipkék a csillagok,
a tél zimankója még itt andalog,
de a hóvirágszív már meg-megdobban,
s pirong a láthatár rózsa-lobban.
Még korán ásít az est, kis fényszendergő,
március enyhe csibészes, szél-tekergő,
de a dérhattyúk lassan tovaszállnak,
földfészkük adják a harmatcsillanásnak.
Még szunnyadnak a kerti bibe-álmok,
és a parázs arcú, karcsú pipacslányok.
De már mandalaszíneket ölt a reggel,
a kikelet sóhajt, kékmadár-színt lehel.
Metta2018. március 20. 09:50
Gyönyörű vers!
gosivali2018. március 20. 09:27
Lélekemelő... "De már mandalaszíneket ölt a reggel,
a kikelet sóhajt, kékmadár-színt lehel." Éppen a Boldogság Világnapja van, azt mondják... Ez a vers egy lélekmosoly :)
merleg662018. március 19. 23:05
...jó lenne ha már meleget is lehelne...
skary2018. március 19. 13:37
ohh
Rozella2018. március 19. 11:56
már tényleg lehelhetne... :)
Törölt tag2018. március 19. 11:01
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2018. március 19. 10:43
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2018. március 19. 09:21
Törölt hozzászólás.
G.Gabi2018. március 19. 09:06
De szép! :)
Mikijozsa2018. március 19. 07:50
szép kerti bibeálmok születnek tolladból, remek
Zsuzsa03022018. március 19. 07:46
Csodaszép!!!
"hóvirágszív", "láthatár rózsa-lobban", " dérhattyúk"...és még sorolhatnám
Törölt tag2018. március 19. 07:41
Törölt hozzászólás.