Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Még
Steel• 2012. szeptember 15. 15:41
Még lobogsz bennem, mint korai őszben
az enyhülő nyár, illatod akácfái
alatt fekszem, belélegezlek csöndben.
Még körém nőnek varázsod palántái,
paradicsompírba öntve arcomat,
ahogy megértem mit mond rám fénylő szemed.
Még mindig több vagy, mint egy sorskarcolat,
érintéseim vágyának része kezed,
és az élő tűzként felém lángoló
tested. Még eleven számon minden ízed,
igaz, ezért ösztönlényem átkozom,
mert elborít összes megismert színed.
Szerelemmé valósulsz a dobbanásban
még, mozdulataid enyémként vannak
jelen. Még téged fájlak könnyrobbanásban,
még múlásod sírják tollamon a szavak.
Steel2012. szeptember 17. 17:13
Éva köszönöm, örömmel olvastam gondolataid az írásaim kapcsán. Rokon lélekre lelni legtöbbször nagyon jó :)
Steel2012. szeptember 17. 17:09
Mantra, köszönöm, hogy jöttél.
Steel2012. szeptember 17. 17:09
Köszönöm Amy.
darklightflame2012. szeptember 15. 21:56
szeretem a verseid ,így ahogy olvaslak valami rokon gondolataink vannak...ez szubjektív vélemény mi bennem éledt napvilágra,tetszik a vers mint gondolatfolyam,mint hangulat,mint mondanivaló
mantra2012. szeptember 15. 21:07
Nagyon szép! :)
''még múlásod sírják tollamon a szavak.''
Törölt tag2012. szeptember 15. 19:48
Törölt hozzászólás.
Steel2012. szeptember 15. 18:09
Fáj(t) megírni is...de talán idővel..
Mamamaci402012. szeptember 15. 17:50
fájósan szép!
Steel2012. szeptember 15. 17:06
Köszönöm Dreaming.
Steel2012. szeptember 15. 17:06
Igen Skary még...
Steel2012. szeptember 15. 17:05
Köszönöm Törpilla.
dreaming582012. szeptember 15. 17:05
Nagyon!
skary2012. szeptember 15. 16:43
még
Torpilla31812012. szeptember 15. 15:48
Szééép!!