Márciusi mocorgó

Bár a fények még csillagtekintetekben

ülnek, már látszódnak kis hajnalhóvirágok,
páraszirmú szépei a hűsnek.
A Nap rózsás szemhéja épp csendnyit rebben
csak. A sarjzöldek földzugokból pislázók
még, de ahogy a fagynyomok eltűnnek,

majd felvirul a völgyek, barkák tájéka.
Lenge fehér szalagként lepkék repülnek,
s a jégpókhálókat elsöpri majd a langy.
Erős kávészínét az estek árnyéka
leveti, bőrére tarkák derülnek,
s nyakán a tavasz csöpp csókpirongást hagy.