Március hajnalán

Tágul a nappal-idők ébrenléte,

bár a földeken dér-fehérlést lát még

a pirkadat, a déli fény kezében

parázsmeleg érint, szelídül a szél.

A reggeledő Égbolt színprizmája

pír-kékbe ragyog, olvadás temeti

a tél hidegét, míg felizzik lágyan

a Nap, s a lég-ugarban elveti

a tavasz első magvait. Csíráit

kibújtatja az álomból március,

fészkelni hívja madarak trilláit,

a fagy varjainak többé már nincs juss.

Hisz a rügyfakadás havára élet

hajnalodik, aratást hozva a jégnek.