Már nem....

Steel•  2012. augusztus 9. 19:13



Már nem érzem az ölelni akarlak

vágyát, olyan jég-lehelt lett együtt-szobánk.

Szakadék-mélyre temetem a szavakat,

minden mosoly-pillanatunk szép kis fonák.


Már nem sírom a csöndnek hiányodat,

a bohóc most elhagyja a színpadot!

Pengesd másnak bók-húros gitárodat,

felfedte lapjaid a valóság-tarot.


Már nem nyúlok érted magány-vermemből,

keringés összeomlás lett a szerelem,

hajtott fejjel hátrálok ki a teremből,

közelség-madarad engedi tenyerem.


Már nem keresek hiába válaszokat,

úgyis mindegy a miért, és nincs bárcsak.

Ideje átrepülnöm a fáj-távlatokat,

hiszen már nem megtalált csodának látlak.


Már nem simogatlak fátylas szemekkel,

földet ért bűvödtől szárnyaló énem,

már nem kérlek vissza koldus-kezekkel,

árnyék-tekinteted megölte fényem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. augusztus 16. 20:44

Örülök kedves Mamamaci, köszönöm.

Mamamaci402012. augusztus 9. 21:43

De jó ez a versed, nagyon tetszik!