Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Lélekvetülés
Steel• 2015. október 14. 20:14
Felgyúlnak a csillagtábortüzek,
a fény árnyak kapualjába csügged,
sugarai sárgát sápadt füzek,
és egy sóhaj bánatsárba süllyed.
Halált fakuló szempár fönt a Hold,
lombok borzongása : kézremegés,
mely tenyeret a tenyérből kibont...
Szívverésben megért őszteremtés.
Tágul a fájdalom láthatára,
emlékmennydörgéstől zeng a pillanat,
s ahogy verdes sebzett varjú szárnya,
tollpihévé hull az életpirkadat.
Steel2015. október 25. 17:20
Köszönöm szépen Mindenkinek, hogy időt és gondolatot szánt soraimra.
szilgyi2015. október 15. 19:13
Gyönyörű!
Rozella2015. október 15. 16:40
borzongatóan szépséges..
Ametisz2015. október 15. 13:57
Szíved és lelked csillámain csodák születnek Steel...
...mindig ámulatba ejtesz....
Törölt tag2015. október 15. 13:18
Törölt hozzászólás.
skary2015. október 15. 04:02
:)
MKKlara2015. október 14. 23:25
tetszik bizony! :)
estvanbalog2015. október 14. 21:59
...ahh...BÉBORZONGOTTAM...:) ...mint sok más versednél...:)
embererika2015. október 14. 21:14
Gyönyörű gondolatok!
Törölt tag2015. október 14. 21:07
Törölt hozzászólás.