Lélektáj

Steel•  2012. szeptember 21. 15:39

Rózsa és mézszín volt tegnap az alkony,
gyertyalángú fénye elborította
szemem, árnyérzések közt még áthatolt.
Holdmagányom az Égre mozdította
csenddel, emlékek gyúltak, ezer csillag,
egy világegyetem már bennem a múlt.
Pánsíp a szél, lágy mélabúba ringta
létem, míg őszhangokon fülembe fújt.
Avar reccsent, száraz könnyleveleken
felzajongó fájdalom...Újra eleredt
az eső, arcomon gyászként leperegve,
s szívem a sötét hidegben megrekedt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. szeptember 23. 09:05

Vagy sosem múló fájdalom Attila...Évforduló közeleg, ilyenkor jobban megrogynak a tartás, az erő térdei...Köszönöm, hogy így gondolod. Igazán jólesik.

Steel2012. szeptember 23. 09:03

Igen Hajnal, nem felejtem el sosem...:) Már csak mélyen van jelen az érzés, (de ott mindig) és újra szépek a színek, s a fény. Köszönlek!

Steel2012. szeptember 23. 09:02

Minden alkony más...mégis gyönyörű, mindig gyönyörűbb...még ha borús is olykor. Tudom Orsolya. :) Megvárom. Köszönöm, hogy olvastad és átérezted.

Steel2012. szeptember 23. 09:00

Gabriella, köszönöm, hogy olvastad.

Steel2012. szeptember 23. 09:00

És sütött, süt, Skary :) A felhők elvonulnak, tudom én... :)

Steel2012. szeptember 23. 09:00

Mamamaci, köszönöm, hogy olvastál, itt voltál!

Steel2012. szeptember 23. 08:59

Köszönöm Albatrosz...tudom igazad van. Vannak ilyen perceim, óráim...de aztán meglátom az árnyak között a fényt, és elindulok felfelé a lépcsőn.

bel_corma2012. szeptember 23. 07:56

Lassan múló fájdalom... Minden versed csodás!

Törölt tag2012. szeptember 21. 21:02

Törölt hozzászólás.

Lanor2012. szeptember 21. 20:24

Lesz még Rózsa és mézszín is... :)
Megrendítő a versed...

zotya682012. szeptember 21. 19:58

:(

skary2012. szeptember 21. 19:16

sütanap..majdholnap :)

Mamamaci402012. szeptember 21. 17:42

''felzajongó fájdalom''....''s szívem a sötét hidegben megrekedt.''

Törölt tag2012. szeptember 21. 17:38

Törölt hozzászólás.