Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Lélektáj
Steel 2012. szeptember 21. 15:39
Rózsa és mézszín volt tegnap az alkony,
gyertyalángú fénye elborította
szemem, árnyérzések közt még áthatolt.
Holdmagányom az Égre mozdította
csenddel, emlékek gyúltak, ezer csillag,
egy világegyetem már bennem a múlt.
Pánsíp a szél, lágy mélabúba ringta
létem, míg őszhangokon fülembe fújt.
Avar reccsent, száraz könnyleveleken
felzajongó fájdalom...Újra eleredt
az eső, arcomon gyászként leperegve,
s szívem a sötét hidegben megrekedt.
Steel2012. szeptember 23. 09:05
Vagy sosem múló fájdalom Attila...Évforduló közeleg, ilyenkor jobban megrogynak a tartás, az erő térdei...Köszönöm, hogy így gondolod. Igazán jólesik.
Steel2012. szeptember 23. 09:03
Igen Hajnal, nem felejtem el sosem...:) Már csak mélyen van jelen az érzés, (de ott mindig) és újra szépek a színek, s a fény. Köszönlek!
Steel2012. szeptember 23. 09:02
Minden alkony más...mégis gyönyörű, mindig gyönyörűbb...még ha borús is olykor. Tudom Orsolya. :) Megvárom. Köszönöm, hogy olvastad és átérezted.
Steel2012. szeptember 23. 09:00
Gabriella, köszönöm, hogy olvastad.
Steel2012. szeptember 23. 09:00
És sütött, süt, Skary :) A felhők elvonulnak, tudom én... :)
Steel2012. szeptember 23. 09:00
Mamamaci, köszönöm, hogy olvastál, itt voltál!
Steel2012. szeptember 23. 08:59
Köszönöm Albatrosz...tudom igazad van. Vannak ilyen perceim, óráim...de aztán meglátom az árnyak között a fényt, és elindulok felfelé a lépcsőn.
bel_corma2012. szeptember 23. 07:56
Lassan múló fájdalom... Minden versed csodás!
Törölt tag2012. szeptember 21. 21:02
Törölt hozzászólás.
Lanor2012. szeptember 21. 20:24
Lesz még Rózsa és mézszín is... :)
Megrendítő a versed...
zotya682012. szeptember 21. 19:58
:(
skary2012. szeptember 21. 19:16
sütanap..majdholnap :)
Mamamaci402012. szeptember 21. 17:42
''felzajongó fájdalom''....''s szívem a sötét hidegben megrekedt.''
Törölt tag2012. szeptember 21. 17:38
Törölt hozzászólás.