Léleknyár

Steel•  2017. április 26. 20:13


Csillagpipacsok aranyszirmú csöndje
terül nyoszolyó-selyemként a földre.
Naplemente-orgonák lilája hull,
az est magzat-légzése hozzám simul.
Árnyéktintákban folyik szét az éj,
a Hold lángra gyújtott, pille hagymahéj,
fátyolos sejtelmek csillannak szerte,
harmathűvösök szembogár-cseppje.
Bennem völgyzsongás az itthon-pillanat,
a hiányból csak természetesség maradt
már. Neszezve duruzsol az éjszaka,
s minden távol-érzésem szétszakad,
majd hajnalsugárban gyöngyözve elpihen
itt, a halk kis mezőszívveréseken.
Napfénymagnóliák nyílnak véremben,
akácvirágú fellegekre fekszem,
falum májussá sarjul lényemben,
s Anyám mosolya ajkamra reppen.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2017. április 27. 05:58

:)

dreaming582017. április 26. 22:44

Csodás!
Imádom!

merleg662017. április 26. 21:45

Bennem völgyzsongás az itthon-pillanat,
a hiányból csak természetesség maradt
már. Neszezve duruzsol az éjszaka,
s minden távol-érzésem szétszakad,
majd hajnalsugárban gyöngyözve elpihen
itt, a halk kis mezőszívveréseken.

Csodaszép! Szeretettel gratulálok!

kevelin2017. április 26. 21:05

Gyönyörű