Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Látom
Steel• 2012. szeptember 20. 07:34
Éj lép felém a horizont ajtajából,
halkabbra inti a várost, amíg az Ég
asztalára teszi az ezüstkrajcár-Holdat.
Kinézek önmagam bezárt ablakából,
az öregedő múlt nem is hagyott el még,
úgy folyik bennem mint infúzióoldat.
Látom azt a kislányt, ki a valóságtól
érlőn szomorú, míg nézi anyja fényét
hogy fakítja apja árnya...Gyarlóságból
tette tán? Alkoholdrog ölte meg lényét,
azt a férfit, ki feleséget, gyermeket
szeretett, óvott, és a holnapnak épített,
nem rombolt. A felnőttnek sem lett felelet,
nem lehet egy emlék sem átszépített.
Csak látom a borszagú bánat sötétjét,
hogy enyésztett el minden gyógyulásreményt...
Látom a cseperedő szívnek törését,
bár a könnyek ragasztójától ma kemény.
Látom mégis, ahogy anyjával együtt hal
kiúttalan időkbe, mert nagy változást
adni túl ifjú és túl kevés...Minden fal
omlóban, csak bírjam még a sok látomást!
Látom a romok alatt fekszik most egy nő,
a fájdalom sokk, természeteként érzi
már...Majd lassan sziklává lesz az összes kő,
a lélek újraalkotott arcát nézi.
Steel2012. szeptember 21. 17:02
Egyetértek Veled Hajnal...jobb is, ha nem lehet átszépített...
Steel2012. szeptember 21. 17:02
Így Törpilla, köszönöm, hogy olvastál!
Steel2012. szeptember 21. 17:01
Sosem Attila...érted és érzed a lényegét. Nem tudom jó-e, hogy feltettem, de már késő változtatni rajta.
Steel2012. szeptember 21. 17:01
Sea, köszönöm.
Steel2012. szeptember 21. 17:01
Újra Orsolya...köszönöm Neked!
Steel2012. szeptember 21. 17:00
Limmike köszönöm szépen... :) Igazad van, és jólesik, hogy megosztottad velem ezt!
Steel2012. szeptember 21. 16:59
Valahogy így Legland...
Steel2012. szeptember 21. 16:59
Éva, köszönöm a soraid...halhatatlan nem leszek, bár nem is szeretnék, de ugye ami nem öl meg az megerősít...
Steel2012. szeptember 21. 16:58
Paula, köszi, hogy itt voltál.
Steel2012. szeptember 21. 16:58
Imre köszönöm, hogy olvastál.
Steel2012. szeptember 21. 16:58
Köszönöm Mária, hogy olvastál. Ennek a versnek a társhoz vagy a szerelemhez nem igazán van köze, de mindenkiben más és más gondolatot ébreszt amit olvas, lát.
Steel2012. szeptember 21. 16:56
Neked is Skary :)
Steel2012. szeptember 21. 16:56
Igen Amy...így igaz, és a mi ''dolgunk''átmenni a próbákon...
Törölt tag2012. szeptember 20. 15:29
Törölt hozzászólás.
Torpilla31812012. szeptember 20. 15:13
''Látom a romok alatt fekszik most egy nő,
a fájdalom sokk, természeteként érzi
már...Majd lassan sziklává lesz az összes kő,
a lélek újraalkotott arcát nézi.''
Igen, így formálódunk a terhek alatt...
Puszim!
bel_corma2012. szeptember 20. 12:33
Egy törés a szívben, mely sosem gyógyul be igazán... Jó hogy feltetted ide!
Törölt tag2012. szeptember 20. 11:26
Törölt hozzászólás.
Lanor2012. szeptember 20. 10:34
''Kinézek önmagam bezárt ablakából,''
És tényleg így van...
De újraalkotja Önmagát a lélek...
Ölellek Steel! :)
Törölt tag2012. szeptember 20. 10:07
Törölt hozzászólás.
legland2012. szeptember 20. 09:53
Szívszilánk, egy törött szívböl:(
darklightflame2012. szeptember 20. 09:48
..építsd fel magad porszemekből akár a dűnéket formáló sivatagi szél és meglátod halhatatlan leszel...
Paula.S.Tizzis2012. szeptember 20. 09:21
Szomorú képek...
Törölt tag2012. szeptember 20. 08:37
Törölt hozzászólás.
Dellamama2012. szeptember 20. 08:14
''Nem lehet egy emlék sem átszépített''
De mégis a múlt gyakran szépnek tűnik.
Nekünk, de vajon a társunknak is?
Most éppen ezek a gondolataim támadtak versed nyomán!
Igazán remeket írtál, gratulálok: Maria
skary2012. szeptember 20. 08:06
:)
Törölt tag2012. szeptember 20. 07:53
Törölt hozzászólás.