Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Látni látom...
Steel• 2017. február 2. 13:10
Sófényű az este, a horizont, öblös, mélykék vizén elúsznak a felhőbálnák.
Az alkonynak múló idejéből, mint fehér kis tajtékok hullámzanak fel a tél páracsöppjei.
A csillagok, akár mosolyodó szembogarak, meg-megcsillannak...
A szél suttogó dajkahang, magába ringatja a napi monotonság szokott zajait.
Megszületik a csönd. Ahogy elernyed a gondok lüktetése, ő szinte magzat-arcún tisztának tűnik.
Ilyenkor kicsit túl tekint saját látóhatárán az ember, talán a világ is.
Idebent, sóhajotokon lelkem is belső nyugalmára lel, én két kicsi gyermekem...
Szinte látom szivverésetek, mint a hópihék odakint, oly könnyűn lépkednek az álmok
harmat -illatos legelőin...S látni látom lényetek, amint túl lát minden pillanathalandóságon,
Ti hitszentségben jártok most is, kéz a kézben...az anyaölelés tejszagú melegében.
Igen... Bennetek az Életet, még csodaként őrzi az isten.
Ametisz2017. február 4. 22:48
Ebben a szeretet sugárban, a lélek a legszebb táncán egyszerre gyengéd és odaadó. A simogató lágyságod itt és bal oldalt a kép alatt azt mondja: ehhez már nem kellenek szavak, csak egy mélyérzésű, őszinte csend, kéklő lélekvonal...
Ölellek
Steel2017. február 3. 12:55
@Bugatti350: @skary: @Kicsikinga: @merleg66: Köszönöm, hogy jöttetek!
merleg662017. február 2. 20:10
Nagyon tetszett!
Kicsikinga2017. február 2. 19:16
Bársonyos csend, épp hogy a toll sercegése hallik.
Csodaszép idill.
Boldogság.
skary2017. február 2. 13:52
látni énis
Bugatti3502017. február 2. 13:31
...kis családi séta, egy tél-végi időben... :) Közben, töprengés a leendő továbbiakról.... gondolatokról... a most-ról, ami eléggé bél-sárosnak tűnik,.... de a gyerekek jövője is közelebb van, .... az idő, nekik dolgozik ! Sok munkát kíván még a haladás! Szép gondolatok...