Látlak

 

Steel•  2013. szeptember 10. 14:49

Törékeny már a porcelánkék égbolt,

hervadnak a pázsitzöldek, cseresre

fakul fűmezők szépe. Alig fényfolt

a napkelte, még pár hét, és deresre

szórod, látlak, ahogy életre vajúdsz

ősz. Érkezel, és enyhül az alkonyok

sherrys színe, míg opálsejlésbe gyúlsz

kertbálokból távoznak sziromasszonyok.

Égetett okkered csókolgatja szét

a Nap, lombarcokon hagyva szénásan

sárga nyomokat. Néptelenül a rét,

nem zünnyüg bogártól, nem zeng békásan,

látlak, mokkásra leheled az ében

éjt. Párapipád ma ködderengést fúj,

a dél vászna sem feszül vízkékben,

de nem bánom, csak maradj, el ne múlj! 

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2013. szeptember 17. 14:03

Köszi Limmi.

Steel2013. szeptember 17. 14:02

Marika, igazán örülök és köszönöm.

Steel2013. szeptember 17. 14:02

Pilla, köszönet Neked is. :)

Steel2013. szeptember 17. 14:02

Attila, köszönöm költői, szép gondolataid, és hogy olvastál! :)

Steel2013. szeptember 17. 14:01

Köszönöm Katika. :)

Törölt tag2013. szeptember 10. 20:44

Törölt hozzászólás.

csillogo2013. szeptember 10. 20:43

Kertbálok,sziromasszonyok és lombarcok!:)
Tetszett a versed - mindig varázsolsz!

Torpilla31812013. szeptember 10. 15:29

ó!!!!!

bel_corma2013. szeptember 10. 15:08

A nyár már csak egy törékeny álom. Még itt van, még él, de az ősz hűvös sóhaja hamarosan átadja majd az örökkévalóságnak...
Ügyesen érzékelteted a változást és az évszakok közötti finom átmenetet. Nagyon tetszett! :)

mystynekatika2013. szeptember 10. 15:02

Mint egy impressz.a festmény!
A ''zünnyög'' se rossz!