Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Lassan...
Steel 2012. május 30. 22:31
Ború-szürke sminkjét lemosta az Ég,
de még érzem esőhomályos szemét,
hisz népünk könnyei mossák lét-terét.
Magyarföld, Kárpátok szépe voltál rég,
most kapzsiság sava marja el fényed,
lassan megfakulsz önmagad előtt is,
ahogy igába-hajtásod tetőzik.
Őseink mind vérüket adták érted,
de az emlékezéstől is fél talán
a ma, láncaink a tettek lábára
acélként égnek. Lassan fáradsz hazám,
vállad törik, talpad bánat-járdára
csúszik, míg kuporogsz koldusok padján.
Lassan lerogysz a törődés ágyára,
már kevés az erő hajszolt testedben,
mellkasodban ernyedőn ver csak a szív.
Szűkös a becsület hatalom-kezekben,
a pénzt-ide marok osztozni nem hív...
Önkény vászna feszül a meddig-keretben,
gerincükben elgörbült az emberség-ív.
Lassan kiássák a holnapok gyökerét,
a szegénység csupán utcai piszok
körmük alatt, foguk között szűrt szitok,
jóllakásuk kalácsában töltelék.
Lassan temethetünk, drága szülőhonom,
bilincsben tűrve minden ostorcsapást,
lélegzettel fizetve az apanázst,
s nincset kanalazunk e gyász-toron.
Törölt tag2012. július 6. 14:38
Törölt hozzászólás.
Steel2012. július 4. 05:39
Valahogy így kedves Ancsa. Megkésve kissé, de köszönöm látogatásod.
kapocsi.ancsa2012. május 31. 07:01
a semmink végtelensége...mindenünk belefér
szép napot neked