Lassan...

Steel•  2012. május 30. 22:31

 

Ború-szürke sminkjét lemosta az Ég, 
de még érzem esőhomályos szemét, 
hisz népünk könnyei mossák lét-terét. 
Magyarföld, Kárpátok szépe voltál rég, 

most kapzsiság sava marja el fényed, 
lassan megfakulsz önmagad előtt is, 
ahogy igába-hajtásod tetőzik. 
Őseink mind vérüket adták érted, 

de az emlékezéstől is fél talán 
a ma, láncaink a tettek lábára 
acélként égnek. Lassan fáradsz hazám, 

vállad törik, talpad bánat-járdára 
csúszik, míg kuporogsz koldusok padján. 
Lassan lerogysz a törődés ágyára, 

már kevés az erő hajszolt testedben, 
mellkasodban ernyedőn ver csak a szív. 
Szűkös a becsület hatalom-kezekben, 

a pénzt-ide marok osztozni nem hív... 
Önkény vászna feszül a meddig-keretben, 
gerincükben elgörbült az emberség-ív. 

Lassan kiássák a holnapok gyökerét, 
a szegénység csupán utcai piszok 
körmük alatt, foguk között szűrt szitok, 
jóllakásuk kalácsában töltelék. 

Lassan temethetünk, drága szülőhonom, 
bilincsben tűrve minden ostorcsapást, 
lélegzettel fizetve az apanázst, 
nincset kanalazunk e gyász-toron.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2012. július 6. 14:38

Törölt hozzászólás.

Steel2012. július 4. 05:39

Valahogy így kedves Ancsa. Megkésve kissé, de köszönöm látogatásod.

kapocsi.ancsa2012. május 31. 07:01

a semmink végtelensége...mindenünk belefér

szép napot neked