Kucorgó

Steel•  2015. szeptember 30. 17:30

Megbúvok simulón Tebenned, 

akár levelek kézfején futó erezet,

fényszabadságok mosolya szemekben,

eső születése felhő-csendekben,

lombtenyerekben madár-reppenés,

avarvirágokban reneszánsz teremtés.


Gömbölyödöm szivverésedben, akár

anyaölben a csöpp magzat, földhatár

vagyok, melyre alkonyatpára dereng,

nyakpihéken szél, ha leheletként remeg.

Lányrajongású pirként parázslok Benned,

mikor pitymallatködből sugárrá derengsz.


Mint folyó hullámverése partköveken,

csitulok szelid kisgyermekké öledben,

akár léleksóhaj sziromlebbenő halálban,

búvok élethangként szádnak sarkában,

megkucorgón láng-gyúlásnyi melegedben,

örökig feldobbanó őszöm, szerelemben.




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2015. október 25. 17:17

Köszönöm szépen Nektek! Puszilunk Titeket!

csillogo2015. október 1. 07:08

Csodaszép!

BakosErika2015. szeptember 30. 19:03

Gömbölyödöm szivverésedben, akár
anyaölben a csöpp magzat, földhatár
vagyok, melyre alkonyatpára dereng...

Szép, mint a szerelem. :)
Ölellek.