Közhelyesen (ne)

Nem kell a giccs-érzelem,

felnőttem a névrajzos

füzetek korából rég.

De az érintés, a kéztelen,

mi szótól nem lesz zajos,

nekem a tiszta kék Ég...

- Bár lehet ez meg sablonos.

Ne vegyél bombont, se virágot,

s az éttermes szerelem-mutogatás

sincs inyemre, ez túl avult...

nekem. 

- Oké, én meg lehet, hogy makrancos.

De magaddal adod a világot nekem.

Mosolyod túrbóhatás bennem.

A pinket se csipem, - nagyon -

és a rózsa is úgy szép, ahol él.

Miattam, váza-disznek ne szakitsd!

Nem attól lesz erősebb a hitem

Benned.

Nélküled amúgy is csak fél vagyok.

Inkább a tévét halkitsd le,

mikor válladra szenderedem,

- ahogy a gondzajokat csititod,

amikor szemedbe feledkezem.

Nekem elég elférni tenyeredben,

amint szived szivemre simitod,

a csönddel valósuló szeretetben.

Legyél csak mindennapi, mint a kenyér,

mint a fénynek születő hajnal.

S a házkapuban az indulás,

majd az otthonmelegbe érkezés.

Amikor hozzám odalépsz halkan,

legyünk csak néma homlokpuszizás.