Korzózó

Szélsellő csábít a sustorgó csendbe,
körzőjével Holdat rajzol az este,
nézem, hogy kerekedik Égre vele.

Az utca itt csupa virágmajális,
már-már egy rétszagú illatkavalkád.
Tudom, hogy másnak ez, szinte banális,
én mégis szívemre tűzöm szalagját...

Hagyom magam a kintbe karolni, hol
csillagjelenéssel bűvölget az éj,
s a fák szerelme puhán fölém hajol,
pillanatunk lesi minden lámpafény.

Így vagyunk csókban, a természet és én,
míg felpirul a hajnal parázsteste,
és megérint harmatok pipacs-selymén.