Papírfecskék

Vers
Steel•  2012. január 27. 11:57

Januári tavasz

Felhő-ágyából lábadozik a Nap,

fényre eszmél a lógó orrú délelőtt,

s langy-izzást lehel a hűvösségbe.

 

A kedv szegő szürkeség színeket kap,

az alkony is pírtáncot lejt az éj előtt,

s mosolyog lágy-piros bűvösséggel.

 

Tán elfáradt a fagyhozó Január,

lusta strázsálni a tél standján, elfogyott

a hideggel termesztett jég-granulát.

 

Rügyek kukucskálnak az idő zsaluján,

a zúzmarák csillogása megkopott,

Boldogasszony eldobná szélbatyuját.

 

De álmodjatok még tavasz-kezdemények!

Távol még márciusotok várt hava,

bár hódunnátok helyett esőplédben

 

fáztok, korán sarjadók a vetemények!

Hisz fehérlést ringat még az Ég-dajka

odafent a pehelylombú csend völgyében. 

Steel•  2012. január 14. 20:27

Januári tájék

Fagy-gyűrött a hangák, földek abrosza,

ködben csillog a berkek szembogara,

a meleg színei mind lepattogtak,

a renyhe ősz fatörzse rég elkorhadt.

 

Zimankón csúsznak a hideg lankái,

didergésvánkoson hókán ül a Hold,

az alkonyat csupán tompán parázslik,

gyönge pírt az álmos délutántól lop.

 

Kopott fényszánkóját húzza a Nap,

jégkertre nyílik a csillagok szirma,

az éjszaka gémberedés-ágyat kap.

 

A hajnalébredés petróleum-pisla,

míg a hóbabér pihe-koszorút rak,

és a tél ménjei deret isznak.

 

 

Steel•  2012. január 13. 06:40

Őszi reggel

 

 Emile-Charles Lambinet: Őszi reggel című festménye nyomán

 

Szél-hűvös ágyban nyújtózik a hajnal,
csillagsapkáját levetette már az Ég,
simuló-lágyan nem melenget most a fény,
hiszen paplanát varrogatja a dér,
a nádas lábára is fehérlést takar.

A lombtetős gallyak ereszére még
odaröppen néha a Nap, s halkan
levélhajukba színkócokat aggat.
Olykor bágyadt tündeként langyot kacag,
de hamar esőszagú szótlanságra tér.

Szarvasmarhák legelik a fű-sarjadt
földmezőt, de az ősz szája is enni kér
lassan, ködbáró terpeszkedik szerte-szét,
szemében pöffeszkedik leselkedő tél,
mikor ily beszédes szeptember arca.

Steel•  2012. január 11. 08:00

Álomhozó

 Napnyugvó a fény, Hold-lepedőt terít
az esti Ég, csendölelést fonnak
az ébenné bágyadó színek. Messzi
csillagokból nyugalom-gyertya lobban,
szunnyad-ágyát megveti az éjjel,
őszt-fázó létre tejútdunnát takar.
Parázs-gondolatok füstté égnek,
csak lábujjhegyen jár a szél, halkan
szedegeti kötényébe az avart.
Lehunyódik a gondlátás szeme,
szelíddé simul a lelkek arca,
a percek sütője álmokat keleszt.

Steel•  2012. január 11. 07:22

Fehér ária

Fehér ária

 

Az este jégfüves mezőin járok,
pehely-cinegék szálldosnak hajamba,
a fák hangja hárfa-dallamú álom,
szélpánsípon zenél a tél angyala.

 

Hópintyek dúdolják mennyek valcerét,
csillám-hegedűn játszik a szűzi fény,
felhő hangolja havazás-hangszerét,
hidegről furulyázik a szikra-dér.

 

Hattyúszín húrokat penget az éjjel,
jégfuvolák csendszólama andalít,
fagyveréb fészkel a szendergő térre,
kósza őszmorzsákat gyűjtve hajnalig.

 

A virradat is derengést komponál,
míg elnémulnak a fehér orgonák.

 
1...8910