Papírfecskék

Szerelem
Steel•  2015. október 31. 10:22

Közhelyesen (ne)

Nem kell a giccs-érzelem,

felnőttem a névrajzos

füzetek korából rég.

De az érintés, a kéztelen,

mi szótól nem lesz zajos,

nekem a tiszta kék Ég...

- Bár lehet ez meg sablonos.


Ne vegyél bombont, se virágot,

s az éttermes szerelem-mutogatás

sincs inyemre, ez túl avult...

nekem. 

- Oké, én meg lehet, hogy makrancos.


De magaddal adod a világot nekem.

Mosolyod túrbóhatás bennem.


A pinket se csipem, - nagyon -

és a rózsa is úgy szép, ahol él.

Miattam, váza-disznek ne szakitsd!

Nem attól lesz erősebb a hitem

Benned.


Nélküled amúgy is csak fél vagyok.


Inkább a tévét halkitsd le,

mikor válladra szenderedem,

- ahogy a gondzajokat csititod,

amikor szemedbe feledkezem.


Nekem elég elférni tenyeredben,

amint szived szivemre simitod,

a csönddel valósuló szeretetben.


Legyél csak mindennapi, mint a kenyér,

mint a fénynek születő hajnal.

S a házkapuban az indulás,

majd az otthonmelegbe érkezés.

Amikor hozzám odalépsz halkan,

legyünk csak néma homlokpuszizás.




Steel•  2015. október 29. 09:42

Papucs orrán pamutbojt

Közeleg a tél,

a hideg már átlehel

az ablakon

- magamat Rád 

paplanként takarom. 


Ideborzong a fagy,

csillagkvarcokat

szikráztat az éjre,

-ujjaim kesztyűként 

simitom a Tiédre.


De mégsem...

Mert tudom, a lábadon

fázol legjobban ( Te is).

Ezért, hogy szivedig

melengesselek,

papucs orrán pamutbojt

leszek, inkább.

Steel•  2015. október 24. 12:26

Álmodik a gyomor

Vágyteriték, és simulós sóhajdamaszt,

a mozdulat porcelánját nézed,

csóklinzert kinálgat a pillanat,

és csurrant rá a vonzásból mézet.

Karamellé ég szerelemcukor,

test a testen dobostortát alkot,

tejszinhabot csöppent a szájcsupor...

Remegnek a gerinc-ostyalapok,

francia krémest süt a szenvedély,

ölkemencében izzik a mámor,

kéjpudinggá forr a még lehelés.

Mily koldus-éhes vagy te ma, Ámor!

Tán egy piskótával is jóllakhatnál,

ám izlelőbimbód picikét mohó,

nem is lehet elég amit kaptál,

ha érzést korgón álmodik a gyomor.





Steel•  2015. május 9. 20:00

Szivtavasz



Érintésed a teremtés bölcsője,
és rétvirágból fakadt színzsongás,
szemedben zuhatagok, mezők és völgyek,
ölelésed remegéseimnek : forrás.

Pipacspozsgák csókjaid testemnek földjén,
s míg májusok fuvallatán borzongsz belém,
megszületünk a szerelem köldökén.
Mint alkonyos Nap-pir az Égnek keblén,

pillantásomban úgy vagy : parázsragyogás,
Te bennem, én Benned : örök felolvadás.
Figyelmed tenyérbe tett tiszta vallomás,
csillagok Olümposzán lánglobogás

a Veled, arcom erezetének a sors 
rajzolt, évszázadhosszú őszök után,
hogy a bánathervadásból végül kibonts.
Úgy simulsz rajtam, mint mindennapi ruhám,

mégis, ünnepérzés, hogy viselhetlek.
Ujjhegyeidnek lélegzem meztelen,
s én csöndem illataként már felismerlek.
Hitem vagy, mint az Isten, mint egyetlen,

a kislánynak, ki vagyok, vagy kézbiztonság,
az egyszerűségből csodáknak Életet adsz.
Emberi fáradásnak vagy sziromágy,
Férfiból Nőben nyíló örök szívtavasz.

Steel•  2015. április 26. 10:53

Mágia

Alkonyi tájon füstök az árnyak,

a Hold tele tányér, tűz ma a szine,

bájolás készül, jöjj kedves, várlak!

Csókokat forral vágyaim ize...

Fonódás üstjében olvad a test,

szivszavak hangján ősi dob pereg,

a mámorral lelkemből boszorkány lett.

Érintésed, mint a térd, úgy megremeg,

lángtánc a kettőből eggyé lett ritmus,

minden kis sóhaj egy szitó parázs.

Önkéntes áldozás, ölelés-ritus,

összemormolt szerelemvarázs.