Papírfecskék
SzerelemKözhelyesen (ne)
Nem kell a giccs-érzelem,
Ne vegyél bombont, se virágot,s az éttermes szerelem-mutogatássincs inyemre, ez túl avult...nekem. - Oké, én meg lehet, hogy makrancos.
De magaddal adod a világot nekem.Mosolyod túrbóhatás bennem.
A pinket se csipem, - nagyon -és a rózsa is úgy szép, ahol él.Miattam, váza-disznek ne szakitsd!Nem attól lesz erősebb a hitemBenned.
Nélküled amúgy is csak fél vagyok.
Inkább a tévét halkitsd le,mikor válladra szenderedem,- ahogy a gondzajokat csititod,amikor szemedbe feledkezem.
Nekem elég elférni tenyeredben,amint szived szivemre simitod,a csönddel valósuló szeretetben.
Legyél csak mindennapi, mint a kenyér,mint a fénynek születő hajnal.S a házkapuban az indulás,majd az otthonmelegbe érkezés.Amikor hozzám odalépsz halkan,legyünk csak néma homlokpuszizás.
Papucs orrán pamutbojt
Közeleg a tél,
Ideborzong a fagy,csillagkvarcokatszikráztat az éjre,-ujjaim kesztyűként simitom a Tiédre.
De mégsem...Mert tudom, a lábadonfázol legjobban ( Te is).Ezért, hogy szivedigmelengesselek,papucs orrán pamutbojtleszek, inkább.
Álmodik a gyomor
Vágyteriték, és simulós sóhajdamaszt,
Szivtavasz
Érintésed a teremtés bölcsője,
és rétvirágból fakadt színzsongás,
szemedben zuhatagok, mezők és völgyek,
ölelésed remegéseimnek : forrás.
Pipacspozsgák csókjaid testemnek földjén,
s míg májusok fuvallatán borzongsz belém,
megszületünk a szerelem köldökén.
Mint alkonyos Nap-pir az Égnek keblén,
pillantásomban úgy vagy : parázsragyogás,
Te bennem, én Benned : örök felolvadás.
Figyelmed tenyérbe tett tiszta vallomás,
csillagok Olümposzán lánglobogás
a Veled, arcom erezetének a sors
rajzolt, évszázadhosszú őszök után,
hogy a bánathervadásból végül kibonts.
Úgy simulsz rajtam, mint mindennapi ruhám,
mégis, ünnepérzés, hogy viselhetlek.
Ujjhegyeidnek lélegzem meztelen,
s én csöndem illataként már felismerlek.
Hitem vagy, mint az Isten, mint egyetlen,
a kislánynak, ki vagyok, vagy kézbiztonság,
az egyszerűségből csodáknak Életet adsz.
Emberi fáradásnak vagy sziromágy,
Férfiból Nőben nyíló örök szívtavasz.
Mágia
Alkonyi tájon füstök az árnyak,