Papírfecskék
SzerelemSarjadás
Ág-csontos gallyak között csorog a szél,
dagály-növőn követi léptem nyomát,
esőbibe szórja borongás-porát.
de szerelmünk nap-nap után tavaszt él.
Hisz lélekföldemen sziromra hajtasz
minden átkaroltan ébredt hajnalon,
szemedben tárul ki remény-ablakom,
holdtalan éjem is csillagot fakaszt.
A puszta-sivár télbe fényt mosolyogsz,
s szívmezőmön tűzpipacsok nyílnak,
örömfű zöldell gondolat-dombomon.
Ajkad lángkelyhe csókjaidba ringat,
örök májusunk izgalmán borzongok,
míg sóhajvirágod mámorral itat.