Karácsonyközel

Csillagszóróként ragyognak a csillagok,

az éj fekete tűlevelére ezüst
zúzmarát szikrázva szét, s télgirlandok
pille fonatán angyalsuttogás rezdül.


Fagyvirág sarjad, bontja szirmát ablakon,
lágy, arany kandallófény dereng fel hideg
szirmain át, a köd megrázza paplanát,
s minden kis utcacentit cseppig lep.


Selyemfüggönye alatt fehér abroszt
szőtteznek cukorpor-derek, miközben
Hold-diszt sejtetnek apró jégkarcok,
és lámpák gyöngyfakója is elpöttyen.


Kémény szuszog, akár békés csecsemő,
nagy csönd kucorog a természet szivén,
Jézus jövetele lélegzet-rebbenő,
úgy érint, mint ujjbegy érint tollpihét.