Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Játszunk
Steel• 2017. május 25. 07:31
Nézem, ahogy az ablak vállára hull
a napfény árvalányhaja, és ott fent
a reggel búzavirág-kékjei úsznak.
Tegnapjaink hullámfodra halkan kisimul,
Isten szembogarán lát engem idebent,
míg a párák vízparazsai kihunynak...
Emlékszem, régen mily szélszívűek voltunk!
Építettük a szerelem homokvárát,
és nem féltük az idő tajtéknyomát...
Egyszerűen a csillagtúlba karoltunk,
onnan lóbáltuk nevetések felhőlábát,
nem gyásszal ültük a változások torát.
Aztán úgy kezdtünk lenni, mint a felnőttek,
érleltük zöld-eper lélekfigyelmünk,
hogy (egy)másért felelőssé lehessünk.
Még ma is dunsztolódunk, mint a befőttek,
miközben apás-anyást tanul minden percünk,
s jóvá, látni késszé nevel két gyermekünk.
A hétrét görnyedő mindennapok között
jól elbújt már sok mosolygós könnyedségünk,
míg a megosztott közöseket tűrőn visszük.
Jó volna hinni, hogy a kezdet is örök,
- valahol, játszani megint, itt öregségünk
belső csöndjén, hol már az igaz volt régent
sem hisszük.
Mikijozsa2017. május 25. 20:36
merem állítani a mai öregek jobban tudnak még játszani, mint a mai fiatalok, oly mértékben folyik mégis a játék köztük, de csak virtuálisan.
Kicsikinga2017. május 25. 11:12
Nem szabad hagyni, hogy elmúljon, ami olyan szép volt!!!!!!!
Soha ne engedjétek!
Legyen inkább "huzat, fújjon a szívetek", de ne csukjátok be az ablakokat!
merleg662017. május 25. 10:44
A hétrét görnyedő mindennapok között
jól elbújt már sok mosolygós könnyedségünk,
míg a megosztott közöseket tűrőn visszük.
Jó volna hinni, hogy a kezdet is örök,
- valahol, játszani megint, itt öregségünk
belső csöndjén, hol már az igaz volt régent
sem hisszük.
Pedig hinni kell! Fontos. Legalább magunkban, ha másban nem is. Remek versedhez szeretettel gratulálok.