Januári tájék

Fagy-gyűrött a hangák, földek abrosza,

ködben csillog a berkek szembogara,

a meleg színei mind lepattogtak,

a renyhe ősz fatörzse rég elkorhadt.

Zimankón csúsznak a hideg lankái,

didergésvánkoson hókán ül a Hold,

az alkonyat csupán tompán parázslik,

gyönge pírt az álmos délutántól lop.

Kopott fényszánkóját húzza a Nap,

jégkertre nyílik a csillagok szirma,

az éjszaka gémberedés-ágyat kap.

A hajnalébredés petróleum-pisla,

míg a hóbabér pihe-koszorút rak,

és a tél ménjei deret isznak.