Ideért

 

Steel•  2013. november 28. 13:20

Árnyaktól álmos az alkony, fénye csak

parázs, november ráleheli fakó

magát. Ideért a tél, épp fészket rak,

a fehér hajú, vén természetlakó.

Lombjaik nélkül éktelenek a fák,

ma még ágaik keskeny, beteg ujjak,

lecsontosította őket a fanfár

szél. De holnap zúzmarahímzésbe bújnak,

amikor a csipkepárás pirkadat

érintéséből szúrni kezd a tüskefagy,

s az utakon dérszilánkok csillannak.

A jég, mint szobrász faragta, büszke arc,

szikáran ellenáll a sóhajgyönge

Napnak. Ideért a tél, havat szitál,

felhősűrűkből szőtt ezüstös csöndben,

s pihemákonyába szendereg a világ.





(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2013. december 17. 10:53

Zsu, aranyos vagy, de megint túlzol. :) Még jobbat is,
ez csak kontár iromány!

Steel2013. december 17. 10:52

Kata, örülök neki, hogy gyönyörködni tudtál.
Köszönöm :)

Steel2013. december 17. 10:51

Sea, köszönöm, hogy olvastál és idéztél belőle.

10082013. november 29. 16:29

"A jég, mint szobrász faragta, büszke arc,
szikáran ellenáll a sóhajgyönge
Napnak. "

Istenem! Ilyet én megfeszülve se tudnék :)

Gratula!
Puszi, Zsu

mystynekatika2013. november 28. 23:05

"De holnap zúzmarahímzésbe bújnak,
amikor a csipkepárás pirkadat
érintéséből szúrni kezd a tüskefagy,
s az utakon dérszilánkok csillannak."
Gyönyörködöm!!!

Törölt tag2013. november 28. 16:10

Törölt hozzászólás.