Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hófehér
Steel• 2018. november 25. 09:40
Pitypang-szép hull a hajnal gyertya fényű arcán,
fűszálak ujjhegyén zúzmarapille ül,
míg az Ég november-lelke szétterül,
tejhabcsipkét kötve minden bokron és fán.
Most a falu szívverése, mint gyermek-óhaj,
a patak suttogója kövekre csendesül,
néhány vadliba felette csak átrepül,
de bennem a felhők angyalszava megdobban.
Csupa kéményszuszogás az utca szerte,
a függönyszempillák alatt Advent-álmok,
Fiam mosolyában Isten előtt állok,
s érzem, kézen fog Lányom apró Áldás-keze.
Szembogarukon négy kis parázs világol,
amíg perceinket mind ünneppé szülik,
és minden valaha fázásom messze űzik,
szeretetük hófehér mécs, Karácsony-világom.
Rozella2018. november 26. 20:37
..."Belőlem, Bennem, így Élnek a versek, így születnek tollamra, szabad lélegzetként, örök, csendes gyönyörűséggel szárnyaló madárként, mely nem keresi, mert már megtalálta útját... " Meg bizony! :)
Törölt tag2018. november 26. 11:08
Törölt hozzászólás.
Pflugerfefi2018. november 26. 11:05
Ünnepvárás, a család, gyermeki lèt szèpséges öröme!
skary2018. november 26. 06:28
ohh :)
Ametist2018. november 26. 05:29
Leginkább gyermek-szemekben látjuk igazán önmagunkat...
Mikijozsa2018. november 25. 20:56
pompásan ütemes, pompásan egyensúlyban a koltói hang meg a téma végigvezetése - gratulálok
Törölt tag2018. november 25. 20:51
Törölt hozzászólás.