Hidegek...

Steel•  2015. február 25. 14:52



Ezüstpollenek a ködök,
korai órák hajában
vénülésjelek,
szívek összezárt száján
kopjafejek...
Temetői csönd, gyászsúlyok
valója,
meg nem szólalások
szóköznyi tétovájában
szavakból hűlt lehelet
-magára maradása 
embernek.
Kibontakozó szeretnilehetből
magányleletek,
az érintések empátiái,
ahogy egyre hidegek.

Valahová indulnak talán
a kezdetek,
mégis megkötődnek,
árnynak a vágyak
rajzfalán.
Közönnyé simulnak
figyelemingerek,
a sokak s a kevesek
is egymást érteni,
látni, érzéshalottak,
egyre hidegek...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2015. április 13. 13:24

@Ametisz: Ölellek a kedves, megtisztelő gondolataidért! Én így érzek, mikor Téged olvaslak! Jólesik a rokonérzés! :-)

Steel2015. április 13. 13:23

@beam: Köszönlek! Örömmel láttalak! Puszi! :-)

Steel2015. április 13. 13:22

@bakonyiili: Ilike, köszönöm kedves szavaid! :-) Ritkábban, de azért meg-megszólalok itt is :-) Puszink Neked!

Steel2015. április 13. 13:20

@Mikijozsa: Miklós, köszönöm, hogy elolvastad!

Ametisz2015. február 25. 19:44

Ilyet csak Te tudsz írni!!! Hatalmas vers!!! A képeidtől mindig ámulatba esek!

beam2015. február 25. 19:09

szép nagyon...

bakonyiili2015. február 25. 17:58

Jó, hogy Te nem vagy szótalan és mindig szépet, lélekemelőt közölsz velünk!

Mikijozsa2015. február 25. 15:59

Szép, ezüstös fémcsillagásokkal

Törölt tag2015. február 25. 15:56

Törölt hozzászólás.