Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hidegek...
Steel 2015. február 25. 14:52
Ezüstpollenek a ködök,
korai órák hajában
vénülésjelek,
szívek összezárt száján
kopjafejek...
Temetői csönd, gyászsúlyok
valója,
meg nem szólalások
szóköznyi tétovájában
szavakból hűlt lehelet
-magára maradása
embernek.
Kibontakozó szeretnilehetből
magányleletek,
az érintések empátiái,
ahogy egyre hidegek.
Valahová indulnak talán
a kezdetek,
mégis megkötődnek,
árnynak a vágyak
rajzfalán.
Közönnyé simulnak
figyelemingerek,
a sokak s a kevesek
is egymást érteni,
látni, érzéshalottak,
egyre hidegek...
Steel2015. április 13. 13:24
@Ametisz: Ölellek a kedves, megtisztelő gondolataidért! Én így érzek, mikor Téged olvaslak! Jólesik a rokonérzés! :-)
Steel2015. április 13. 13:23
@beam: Köszönlek! Örömmel láttalak! Puszi! :-)
Steel2015. április 13. 13:22
@bakonyiili: Ilike, köszönöm kedves szavaid! :-) Ritkábban, de azért meg-megszólalok itt is :-) Puszink Neked!
Steel2015. április 13. 13:20
@Mikijozsa: Miklós, köszönöm, hogy elolvastad!
Ametisz2015. február 25. 19:44
Ilyet csak Te tudsz írni!!! Hatalmas vers!!! A képeidtől mindig ámulatba esek!
beam2015. február 25. 19:09
szép nagyon...
bakonyiili2015. február 25. 17:58
Jó, hogy Te nem vagy szótalan és mindig szépet, lélekemelőt közölsz velünk!
Mikijozsa2015. február 25. 15:59
Szép, ezüstös fémcsillagásokkal
Törölt tag2015. február 25. 15:56
Törölt hozzászólás.