Hidegedőn

Borzongást kúsznak az éjlehelések,

egész a nyakszirtről a bőrzsigerbe,

gyakoribbá lettek a szélfelkelések.

Ha jő a hajnalóra, ködligetbe

téved a fény, kiutat alig talál

tejlombú erdejéből. Deret fakaszt

a mínuszközel, a sok levélhangszál

hallható remegésén a hullás szakaszt

véget. Égerhalványra szikkadtak már

a pázsitok is, a délutánbúcsúk

vértelenek, nem pirul az alkonyszáj,

míg a Nap a látóhatár alá jut.

Mélyülnek a kékek, és a feketék,

miközben a nyírfák aranyesőnek

tűnnek, és óriásgyertyának a jegenyék,

alkotásai mind a sápadt festőnek,

az ősznek. Zivatarok hűtik a lég

rég láztalan testét, mécsesnyi meleget

sem ad fentről, sugármosolytalan az Ég,

nyersen érintenek a szilaj hidegek.